A Duna Tisza közén elhelyezkedő jellegzetes kiskunsági kultúrtáj megőrzése érdekében alapították meg 1975-ben hazánk második nemzeti parkját. A Kiskunsági Nemzeti Park 7 (ma 9) különálló egységként jött létre, melyek együttes területe 35.800 ha (ma 48.198 ha). E tájegységet az emberi tevékenység már oly mértékben megváltoztatta, hogy csupán a legértékesebb, a természetes jellegüket megtartott élőhelyeket, a táj arculatára jellemző vizeket, felszíni formákat vonták védelem alá. Egyaránt megtalálhatók itt a nedves árterek, mocsarak, láprétek, kaszálók, szikes tavak valamint a száraz homoki és szikes gyepek, löszpuszták.

A Kiskunsági szikes pusztát az asztallap simaságú szikfoltok, a sótűrő növényfajok valamint a nyáron barnásvörösre színeződő gyep jellemzi. Élővilágának legértékesebb tagjai a madarak. Itt él a legerősebb hazai túzokállomány, a székicsérek legnépesebb magyarországi populációja, valamint gyakori fészkelő a rejtett életet élő ugartyúk, a szalakóta, és a búbos banka is. Az egykor állandó kék vércse sajnos egyre kevesebb helyen látható.

A Kiskunsági szikes tavak igen jelentős költő- és vonulóhelyek. A vízparti részeken, a szigeteken fészkel a széki lile, a gulipán, a gólyatöcs és a szerecsensirály. A sekély vizű nádasokban különböző vadrécék, nyári lúd, bölömbika, barna rétihéja, nevelik fiókáikat.

A Kiskunság középső részén alakult ki az Ős-Duna hordalékkúpjából, a felszíni formákban meglepően változatos homokvidék. A szél által barázdált homokon fehérnyáras-borókások, homoki csenkeszes pusztai gyepek és árvalányhajas homokpusztai rétek jellemzik a vegetációt, melyben olyan különlegességek fordulnak elő, mint az egész világon csak itt termő orchideafaj, a bugaci npszőfű, az endemikus csikófark, a tartós szegfű és a homoki kikerics.

Meglepően gazdag a homokvidék rovarvilága. Több védett ízeltlábú is előfordul a parkban, mint például a pusztai hangyaleső, a sisakos sáska, a pusztai díszes medvelepke, vagy a budai zsákos moly. A területre jellemzõ a homoki gyík, a láprétek átmeneti zónájában néhol előfordul a parlagi vagy rákosi vipera. A rétek üde mikroklímája néhány jégkorszaki maradványfajt (fehérmájvirág, fehér zászpa) és több mint 15 orchideafajt őriz.

A nemzeti park minden más területétõl különbözik a Tőserdő és a szikrai HoIt-Tisza vízivilága. A tündérrózsás holtágak és morotvák, valamint a foltszerûen megmaradt alföldi gyertyános-tölgyesek szinte egyedülálló érintetlenségben őrzik a romantikus tiszai hangulatot és a nedves élõhelyekre jellemző sokszínű élővilágot.

A nemzeti park a régi magyar háziállatfajták közül a magyar szürkemarha, a cigája és a rackajuh, a mangalica génállományának megőrzésében is szerepet vállal. A nagyállás-bösztörpusztai bemutatóhelyen ezeket a háziállatokat a látogatók is megismerhetik. A természetvédelmi ismeretterjesztést szolgálja a nemzeti park központjában felállított állandó kiállítás, a bugacpusztai pásztormúzeum és a "Nyakvágó" Csárdamúzeum is.

Kiskunsági Nemzeti Park hivatalos honlaja: http://www.knp.hu/