A Duna-Ipoly Nemzeti Park Magyarország egyik legfiatalabb nemzeti parkja. Területe 59.295 ha, ebből 8.417 ha fokozottan védett. A nemzeti parkot olyan, már régebben védett területek alkotják, mint a Pilisi Tájvédelmi Körzet, a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet kiegészülve a Duna és az Ipoly völgyében található más értékes területekkel. A létesítés kiemelten fontos célja a folyóknak és mellékágaiknak, a felszíni és felszín alatti vízkészleteknek a megóvása, az erdők, a termőtalaj és más megújuló természeti erőforrások védelme. Mûködési területén országos jelentőségő védett területként a Nemzeti Park mellett jelenleg 7 Tájvédelmi Körzet és 28 Természetvédelmi Terület található, melyek kiterjedése összesen közel 118 ezer ha.

A Dunába, illetve az Ipolyba ömlő patakok, valamint a Pilis karsztvízkészlete kiemelkedő jelentőségű víztani értéket alkotnak. A felszín alatti kincsekhez tartoznak a barlangok is, melyekből a Pilisben több mint 200 található - a legismertebbek a Leány-, a Legény- és a Sátorkőpusztai-barlang -, de a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben is előfordulnak. A Börzsöny leginkább várairól nevezetes, de a vizek hegysége is: három nagy patakját 335 forrás táplálja, melyből negyvennél több 600 m fölött ered. A Visegrádi-andezithegységben a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék vadregényes szurdoka éppoly lenyűgöző, mint a szél, a fagy és víz formálta Thirring-szikla és Vadálló-kövek. A nemzeti park csaknem egész területére jellemző a többé-kevésbé zárt erdőtakaró.

Rendkívül összetett növényzetét az ártéri növénytársulásoktól a homokpusztagyepeken keresztül a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig gazdag változatosság jellemzi. Ritka növényei a magyarföldi husáng, különböző kosborok és tárnicsok. Jellemző fajai a réti iszalag és a csikófark. A pilisi len a világon sehol máshol nem fordul elő.

Állatvilágát sok más mellett ritka endemikus csigafajok, a bödöncsiga és a rajzos csiga alkotják. A rovarok közül megtalálható itt a fûrészlábú szöcske, a fóti boglárkalepke, de találkozhatunk számos kétéltûvel és hüllővel, a foltos szalamandrával és a pannon gyíkkal is. Értékes bennszülött halfaja a Petényi-márna. Igen gazdag madárvilágának ragadozói közül kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állománya. Él itt továbbá fekete gólya, fehérhátú fakopáncs, rétisas, bukóréce. A barlangokban népes denevérkolóniák élnek: csonkafülű denevér, nagyfülű denevér, pisze denevér. Több védett cickány- és pelefaj, hiúz és vidra is él e területen.

Legfontosabb kultúrtörténeti értékei: a visegrádi palota romjai, a visegrádi fellegvár, Drégely várának romjai; jelentős számú római kori építészeti, régészeti emlék, híd- és őrtorony-maradvány; de ide tartozik a szentendrei skanzen is.