"…fáj a szívem a szép Hortobágyért, amelyik úgy szép, ahogy van - még itt van, s nem hiszem, hogy egy-kettőre meg lehessen változtatni. De míg itt van, mindenki zarándokoljon el, s nézze meg - ezt a hatalmas kertet, a magyarságnak ezt a nemzeti kincsét - ,mert ennél rendkívülibb nincs ebben az országban semmi látnivaló."

Móricz Zsigmond

Éppen száz évvel a Yellowstone Nemzeti Park megalakulása után, 1973. január 1-jén hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatal hazánk első nemzeti parkjaként a 75.000 ha nagyságú Hortobágyi Nemzeti Parkot. Működési területe Hajdú-Bihar-, Jász-Nagykun-Szolnok-, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis szeletét foglalja magába.

A Park a 2.300 km²-nyi kiterjedésű Hortobágy nevű alföldi kistájból, valamint a Nagykunság 673 km²-nyi védett területéből áll. 74%-a szikesekkel teli, rövid fűvel borított legelő, és csupán 4,2%-a a kisebb foltokban beékelődött szántóföld. A vidék többi részét a halastavak, mocsarak, nádasok jelentik (5,2%). E mellett néhány település, utak és csekély mértékben erdők találhatók a területén. Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján a nemzeti park mellett három tájvédelmi körzet és 19 önálló természetvédelmi terület helyezkedik el.

A "Magyar Puszta" a legtöbb ember képzeletében a végtelen, füves síkságot jelenti, ahol csikósok vágtatnak, gulyák legelésznek, juhászok terelgetik nyájaikat és a csárdákban csípős gulyás várja a fáradt vándort. De ezeken kívül is a Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néprajza jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori erdőssztyepp néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a XIX. század vízrendezései és az állattartás elterjedése alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi.

A védett terület növény- és állatvilága roppant változatos. A mocsarak és a halastavak gazdag vízimadárvilágot tartanak el. Itt él legnagyobb termetű madarunk, a túzok, de a hazai madárfajok közel 90 százaléka előfordul errefelé. Tavasszal és ősszel a költöző madarak tízezrei pihennek meg a környéken, ritka ragadozó madarak kíséretében.

Bár a rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, a legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az ősi magyar szürkemarha gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a magyar félvér lófajtákat, a parlagi baromfifajtákat és a magyar pásztorkutyákat - a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt és komondort.

A nemzeti park kezelésében áll a Tisza-tó egy része is. A 70-es években létesített Kiskörei-víztároló 3.200 hektáros területe 1973-tól természetvédelem alatt áll. Nyílt vízfelületei a vöcskök, kárókatonák, récék, szárcsák számára kedvezőek, a sekélyebb vizű nádasokban bölömbika, nagy kócsag, nyári lúd és szép számban nádi énekesmadarak költenek. A ligeterdők igazi kincsei a gémtelepek, de fészkel itt a fekete gólya, és ragadozó madarak is. A Tisza magas partfalaiban költ gyurgyalag és a jégmadár.

Az erdők között megbúvó réteken tavasszal, a fekete nadálytő, a sárga nőszirom, a réti iszalag kék virágai, nyár végén a tiszaparti margitvirágok virítanak. A kidőlt fák helyben korhadnak el, ezzel életfeltételeket biztosítva a cincérfajoknak. Előfordul itt az erdei sikló és az erdei fülesbagoly is.