Természeti viszonyok

Az Őrség hazánk különleges, folyók és patakok által formált erdős dombvidéke, ahol a vizenyős, nehezen járható völgytalpakat dimbes-dombos kavicshátak vonulata övezi. Nyugatról kelet felé fokozatosan ellaposodó dombokat, dombsorokat találunk, ezek fennsíkszerű formát alkotnak. A tájképet a folyók völgyei, valamint a bennük siető patakok teszik tagoltabbá. A terület átlagmagassága a tengerszint felett 250-300 m. A legmagasabb pont Felsőszölnökön a Hármashatár (387 m), a legalacsonyabb a Zala-völgyében Felsőjánosfa határában (191 m) van.

Az Őrség éghajlata átmenetet képez a Dunántúl és az Alpok között, de déli mediterrán elemek is éreztetik itt hatásukat. Így alakult ki a kedvező, un. szubalpin klíma. A terület legjellemzőbb sajátsága a sok csapadék, az éves csapadékmennyiség 700-950 mm között van, emiatt forrásokban, vízfolyásokban gazdag a terület. Legjelentősebb folyója Rába mely É-ról határolja a területet, emellett kiemelkedő a Zala (Szala), ami Szalafőtől Északra ered és középen szeli át az Őrséget; illetve a Kerka. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is jelentős mesterséges tavakat hoztak létre.

A Nemzeti Park felszínét 3 folyónak, a Rábának, a Zalának és az Ős-Murának (Kerkának), valamint ezek mellékfolyóinak hordaléka építi fel. A nyugati részen főként erősen kötött agyagot találunk a felszínen, míg a keleti részeken a homokos-kavicsos rétegek jellemzőek.

A domborzat, a klíma, az alapkőzet és növényzet meghatározzák a terület talajviszonyait. A kötött, agyagos alapkőzetből kialakult talajok erősen vízzáró jellegűek, ezért még a dombtetőkön is igen gyakoriak a vízállások. A talaj kémhatása általában savanyú. A térség legelterjedtebb talajtípusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj.

Ha az ŐNP növénytani értékeiről szeretnénk képet kapni, három nagy élőhely csoportban kereshetjük azokat. Nagyságát tekintve az erdők a legszembetűnőbbek. A tájképet azonban dombtetei kaszálórétrek, völgyalji láprétek, apró mocsarak - lápok szabdalják. Az itteni táj 111 védett növényfajnak ad otthont.

Száraz kaszálórétek

Az Őrség májusban a legszebb üde zöld erdők, mesebeli tarka rétek fogadják az idelátogatót. A száraz domboldalak kaszáló rétjein a legkülönbözőbb színek keverednek tarka virágszőnyeget alkotva. A réti kakukkszegfű rózsaszínje, a harangvirágok halvány lilája vegyül a bakszakáll és a boglárkák sárgájával, a fehér margaréta fejecskékkel.

Ezeken a száraz réteken májusban tömegesen fordul elő az agárkosbor, amit itt "kakukkvirágnak" is neveznek, kicsit később pedig egy másik egy másik jellegzetes orchidea bontogatja szirmait, a sömörös kosbor.

A nyár kakukkfű- és szénaillattal, pacsirtaszóval, tücsök muzsikával tölti meg a száraz réteket.

Az ősz másféle védett növényeket hoz ezekre a rétekre: pl. az orchideák közül az őszi füzértekercs jellegzetes fehér csavarodott virágzatait fedezhetjük fel, vagy a szártalan bábakalács szúrós virágzata kerülhet a lábunk elé.

A Vendvidék kaszálórétjeinek értékes fajai az alpesi régióból lehúzódó, többnyire élénk színű, apró nedű- és csigagombák. Ezeknek, a magashegységek havasi rétjeire jellemző gombafajoknak a megtelepedését az itteni gazdálkodási forma, a rendszeres kaszálás és szénalehordás segíttette elő. Jelenlétük is ennek köszönhető.

 Láprétek

A dombok közti völgytalpakat átszelő hidegvízű patakok mentén dúsfűvű nedves láprétek alakultak ki. E láprétek sok védett növénynek köztük számos jégkorszak utáni, úgynevezett reliktumfajnak adnak otthont.

Áprilisban kockásliliomra bukkanhatunk, májusban a zergeboglár tojássárga nagyságú és színű virágai tűnnek elénk, vagy a kecses szibériai nőszirom alkot lila tengert. Máshol sárga sásliliom díszlik vagy a gyapjúsás fehér pamacsait borzolja a szél.

Találkozhatunk a magashegységekből lehúzódó fajokkal is, pl. a rózsaszín virágú kígyógyökerű keserűfűvel, a réti palástfűvel, mely itt ezen az alacsonyabb tengerszint feletti magasságon is megtalálta életfeltételeit. Ebben nagy szerepe van a domborzat befolyásolta mikroklímának.

A nedves rétek májusi orchideája a széleslevelű ujjaskosbor, melyet bordó-barna foltos leveleiről könnyen felismerhetünk. Júniusban ugyanezeken a réteken egy másik orchidea, a fehér színű kétlevelű sarkvirág virít, de nőszőfüvek virágaira is bukkanhatunk itt. Ugyanekkor virágzik a halványrózsaszín buglyos szegfű.

A nyár derekán kenyérbélcickafark virágai alkotnak fehér szőnyeget, ekkor bontja virágfüzéreit a fehér zászpa is. A nyár vége, pedig a kornistárnicsok tömegével encián kékbe öltözteti a nedves réteket, megtarkítva az őszi vérfű jellegzetes bordó bugáival. Az üde réteket szeptemberben az őszi kikerics halványlila virágai vidámítják.

A nedves rétek kiszáradó széleit az akár másfél méter magasra is megnövő kékperje sárgára színeződött tömegei teszik jellegzetessé.

 Lápok

A felszínig vizes völgytalpakban, lefolyástalan teknőkben jégkorszak végi, un. reliktum fajokat őrző tőzegmohás lápok alakultak ki.

Lápok ott keletkeznek, ahol a talajvíz egész évben a felszín közelében jár, a vízszint ingadozása kicsi. Kialakulásuk mészmentes, savanyú talajon, az ásványi és szerves anyagokban szegény források felszínre törése környékén történik meg. Típusaik szerint lehetnek forráslápok, fűzlápok, dagadó- és ingólápok.

Az Őrségben és a Vendvidéken a kedvező csapadék és talajviszonyoknak következtében számuk 40 fölötti. A lápokra jellemző a tőzegmohák előfordulása, magas faj- és egyedszáma. A hazai 20 tőzegmohafajból itt 16 megtalálható. Néhány lápon a sokféle tőzegmoha faj mellett a rovaremésztő kereklevelű harmatfű, a vidrafű, a gyapjúsás szép csoportjai is láthatók, de tőzegeperrel és ritka sás fajainkkal is találkozhatunk: pl. szürkés sással, töviskés sással, fekete sással. A lápokat gyakran szőrös nyír és fülesfűz bokrok keretezik.

A Szőce melletti völgyben húzódik a jól feltárt fokozottan védett láprét, melynek bemutatását pallósor teszi lehetővé; szakavatott vezetővel élővilágában főként a késő tavaszi időszakban gyönyörködhetünk.

A lápok jellemzője, hogy a keletkezett szerves anyag egész évben a víz alatt marad, nem tud lebomlani, ezért felhalmozódik, tőzegesedik. A tőzegréteg vastagsága 20 cm-től 2 m-ig változik. A lápok savanyú kémhatású vize jól konzervál, növények, kisebb-nagyobb állatok maradványait épen megőrzi, így pl. a környezetéből behulló virágporszemeket, spórákat is. Ezáltal jó lehetőséget nyújt a múltba tekintésre. Ha a tőzeges rétegeket megfúrják, a fúrómagot mikroszkóp alatt elemzik, az abban talált pollenösszetétel alapján következtetni lehet arra, hogy az egyes korszakokban milyen növényzet övezte a láp környékét. Lápjaink zöme a jégkorszak végén jött létre, több mint húszezer éve, azóta őrzi jellegzetes élővilágát.

Őrségi Nemzeti Park hivatalos honlapja: http://www.orseginpi.hu/