Barlangok, remeték
Ellentétben Görögország barátságos, vendéghívó és -marasztaló tengerparti részeivel, a régi Bizánc nehezebben mutatja meg magát. Az öszvércsapásokat mára autóutak és pályák váltották fel, de utána többórás gyaloglás, hegymászás következik.

Mielőtt elindulunk, azért jól gondoljuk át, mekkora erőfeszítésre vagyunk hajlandóak. A Meteorák lábainál, a szakadékok láttán annak is inába száll a bátorsága, aki hírből sem tudja, mi a tériszony.

Eredetük
Egykor folyó sodorta le a hordalékot a hegyekből. A víz elvándorlása után a szél elhordta a homokot, és a folyófenék sziklái hegyként magasodtak az egyre gyorsabban süllyedő síkság fölé. A magányos sziklahegyek között természetes átjáró sincs, a csúcsokat egyenként kellett megmászni.

Érdeklődő mindig akadt, sőt, sok volt a menekült, főleg a szerzetes. Először elég volt a sziklák lábánál megbújni. A természetadta barlangokban, odúkban a remeték menedéket találtak, és védelmet az időjárás viszontagságai, a rablótámadások ellen. A környező falvak jámbor népe pedig befogadta és táplálta őket.

A barlangok mellett vájták ki az imafülkéket, de az ortodox vallás közös imát, templomi istentiszteletet és áldozást is követelt. Így jött létre az első templom, még nem túl magasan, a Remetelak, ahol a szerzetesek békésen töltötték a következő négyszáz évet.

Ám Görögországnak ez a fele már akkor valóságos átjáróház volt: északról a szerbek, bolgárok jöttek, délről albánok, hogy előbb a bizánciak, majd később a török hatalmát megtörjék.

A menekültekkel érkezett a XV. században egy szerzetes, a későbbi nagy kolostoralapító Athanásziosz, és lelki atyjával kettesben fölmásztak az egyik oszlopra. Tíz évig ott is maradtak, majd - föntről nézve - világos és messzire tekintő terveik megvalósításához láttak: egy kolostorvárost kezdtek el építeni.

Ez lehetett "a minden csúcsra épüljön kolostor" programja, amelynek heroikus voltát akkor tudjuk értékelni, ha a szinte függőleges sziklafalak alatt állunk. Ide kellett egy kolostornyi követ félig szamárháton, utána pedig kosárban felhúzni.

A Meteorák fénykorában huszonhárom kolostorból szállt fel az ima. Utat nem építettek, mert a martalócok mindig a kertek alatt jártak, felmászni csak kötélhágcsón, illetve csörlővel felhúzott hálóban lehetett. A téglák mellé földet is hordtak, és a kertek még ma is virulnak az alulról nem látható mini fennsíkokon, amelyeket általában teljes terjedelmében elfoglal egy-egy kolostor.

Turisták és szerzetesek
Az államtól és egyháztól elfeledve omladoztak az égi várak a hatvanas években. Mígnem az ókor imádatából fölébredő európai nemzetek nem siettek a görög kormány segítségére. Az ott is szegény állam egyedül képtelen lett volna megőrizni és újjáépíteni mindazt, ami az egykori kolostorokból maradt.

Még ahhoz is nem kevesebb, mint húsz év kellett, hogy utak épüljenek, hogy múzeum, kincstár fogadja a turistákat, a szerzetesek pedig önálló háziipart fejlesztettek ki: régi művek másolatait készítik és árulják.

Csak semmi meztelenség!
Érdemes több napot szánni a kolostorokra, mert ha bírjuk, remekül lehet túrázni, bakancsban hegyet mászni, régi hasadékokba becsúszni, ahol még láthatók a sziklába vájt odúk, a fapallók és kötélhágcsók. A kolostorok rendje ellen vétőket ugyanis e sajátos börtönökbe száműzték.

Mielőtt belépünk, illik megtanulni a játékszabályokat. Az épületegyüttes ma is vallási központ, nők ujjatlan trikóban, rövidnadrágban, rövid szoknyában nem mehetnek be, férfiaknak is kötelező a hosszú nadrág. (Ne próbáljunk vitatkozni, az elmúlt fél évezredben ide nők be sem tehették a lábukat, ugyanis az alapító szerzetesek ötszáz évvel ezelőtt leszögezték, tilos a másik nemmel való érintkezés. A fogadalmat megtartották, még akkor is, ha az éhhalál szélén álló nők könyörögtek élelemért.)

Óriások birodalma
Semmiképpen se hagyjuk ki a nagy Varlaam kolostort, amely kiváló állapotban hirdeti a görögkeleti vallás hatalmát. A belső templom festményeinél pedig érdemes hosszabban elidőzni. A képek megjelenítik a középkor mindennapjait, sőt, arra is lehetőséget kínálnak, hogy megértsük: az agresszió, az erőszak örök, csak megjelenési formái különbözőek.

A műfajban érdekeltek az eljövendő ítélet napját ábrázoló falrészen részletes tájékoztatást kapnak a nyúzás, kerékbetörés, élvefőzés különböző fázisairól. Ha elszédültünk, üljünk le odakint. Föntről nézve valóban kicsinek látszanak az evilági problémák, valahol itt kezdődhet a határtalan szabadság.

Sőt, a szabadság itt korlátlan, mert a teraszokat ugyan védik a korlátok, de a szikla pereme mögött több száz méteres, függőleges falú mélység húzódik.

Ha viszont megunjuk a sziklákat meg a kolostorokat, este a Meteorák lábainál található faluban, Kalambakában üljünk ki a főtérre egy jeges kávéra. A falakat naplemente után megvilágítják, és mi egy szempillantás alatt az óriások országában érezhetjük magunkat.