Az emberek, állatok életben maradásának alapvetõ feltétele, hogy a levegõ (megfelelõ koncentrációban) oxigént tartalmazzon. Ezt teljes egészében a növények termelik a Földön.

Szén-dioxidot fogyasztanak
A növények szén-dioxid felhasználása nagyon fontos, mivel a kipufogógázok, fûtés és mindenféle égés melléktermékeként mennyiségük egyre nõ. Egy fél évszázados fa például tavasztól õszig 50 kg oxigént termel és 68 kg szén-dioxidot használ fel. A szobanövények oxigéntermelése persze a számunkra szükséges mennyiségnek csak kis része, hiszen lombfelületük elenyészõ a szobák méretéhez képest. A növények jelenléte ellenére a napi három-négyszeri szellõztetés nagyon fontos (ha reggeltõl estig otthon tartózkodunk).

Ne a hálószobába!
Növényeink bioritmusából adódik, hogy nappal, fényben termelik az oxigént, míg éjszaka, hozzánk hasonlóan, szén-dioxidot lélegeznek ki. A hálószobában - ahol 6-8 órát töltünk el naponta, rendszerint csukott ablakok mellett - ezért nem célszerû sok dísznövényt tartani. Különösen télen válik fontossá a levegõ relatív páratartalma, amely számunkra akkor optimális, ha 50 százalék körül van. A fûtési szezonban (a szellõztetések után pár órával) a páratartalom az ideális alá csökken. A száraz levegõ pedig növeli a légúti megbetegedések kockázatát, káros az orrüreg nyálkahártyájára és a közérzetünket is rontja.

Sok vizet párologtatnak
Növényeink tápanyagaik nagy részét vízben oldva veszik fel, emiatt a növénytestben állandó a vízmozgás a gyökerektõl a száron át a levelekig. Amit felszívnak, annak alig 2 százalékát használják fel, a többit a leveleken keresztül elpárologtatják. Megmérték, hogy egyetlen tõ kukorica (ami méreteit, lombfelületét tekintve nem túlságosan nagy), hat hónapig tartó élete során 200 liter vizet párologtat el. A napraforgó is hasonló képességekkel rendelkezik, egy nap alatt átlagosan 1 liter viz hagyja el leveleit pára formájában. Egy terebélyes fának pedig 100 liter körül van a napi adagja. Ezért érezzük a legnagyobb forróságban is kellemesen hûvösnek és nyirkosnak az erdei levegõt.

Ha párologtatási szempontból összevetünk egy szobanövényt egy tálnyi vízzel, amit a radiátorra helyezünk, az elõbbi nyer! Ha párásítási képességüket figyelembe véve szeretnénk kiválasztani zöld lakótársainkat, akkor a minél vízigényesebb fajokat válasszuk (vízipálma), mert ezekkel ellentétben a sivatagos területekrõl származók (kaktuszok, pozsgások) a vízraktározás mestereiként nem viszik túlzásba a párologtatást.

Tisztítják a levegõt
Ha növényeinket szépségükön túl oxigéntermelõ, szén-dioxid felhasználó, levegõpárásító és –tisztító képességei alapján válogatnánk meg, nem lenne nehéz dolgunk. Laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint a régóta szobanövényként tartott fajok képességei igazán kiemelkedõk e téren. Ilyenek a zöldike vagy csokrosinda, a filodendronok, a könnyezõpálma, a sárkányfák (Dracaena fajok, fajták), a szobaborostyánok, törpegerbera, a futóka, a Syngoniumok és a Sansevieriák.