A 19. század közepéig a festékek kizárólag növényi, állati és ásványi eredetű alapanyagokból készültek, s csupán az ezernyolcszázas évek második felétől terjedtek el a szintetikus színezők. Ezek nagyüzemi gyártása aztán fokozatosan kiszorította a piacról a korábbi, természetes alapú termékeket, s lassan feledésbe merültek azok a technológiák is, amellyel valaha előállították azokat. Közülük elevenítünk fel néhányat, hátha akadnak olyan olvasóink, akik kedvet kaptak néhány textília vagy étel saját kezű, házilagos megszínesítésére.

Gyűjtés, szárítás
A legtöbb növény frissen szedve, vagy megszárítva egyformán használható. A növényeket árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, elterítve, illetve csokorba kötve, felakasztva. A napsütés kiveszi a színüket! Akár így, akár felaprítva, vászonzsákba téve tárolhatjuk a felhasználásig. A frissen szedett bogyós terméseket mélyhűtőben is eltarthatjuk.

Előkészítés
Csak természetes eredetű textilanyagokat fessünk a festőnövényekkel, mert a növényi színezékek a műszálakat nem fogják be maradéktalanul. A textilt először beavatjuk, vagyis lúgos vízben kifőzzük. Ettől a textilszálak felpuhulnak, és könnyebben isszák majd be a festőlevet. Az előkészítést szappanos vízben végezzük. Tíz dkg gyapjúra vagy pamutra 3-4 liter vizet számíthatunk, ebben előzőleg feloldunk negyed darab mosószappant. A nyers gyapjút lassú tűzön fél óráig melegítjük, a pamutot egy óráig erősebben főzzük benne. Kifőzés után az anyagot hideg vízben többször kiöblítjük.

Festés
A festést jól tisztítható, zománcos falú fazekakban, vödrökben végezzük. Az átszűrt festőlébe nedvesen tesszük bele a textilanyagot, és addig főzzük, amíg a kívánt színárnyalatot el nem éri. Tartósabb lesz a színezés, ha a textilt a festőlében hagyjuk kihűlni, majd a fazekat többször visszatesszük melegedni a tűzhelyre. Ezt a műveletet akár egy-két napig ismételgethetjük.
Sötétebb színárnyalatot kapunk, ha a megfestett anyagot kicsavarjuk, öblítés nélkül megszárítjuk, majd visszatesszük a lébe, és ismét felfőzzük.
A színezés tartóssága nagymértékben függ a festőlé savhatásától. Míg a gyapjú és a selyem festésekor ecetet kell adni hozzá, addig a pamut, len vagy kender színezésekor a konyhasó adagolása hoz tartósabb színt.